|
|
 |
Levente
Péter:
AZ ÉLETTÁRSASJÁTÉK |
ÉP
LÉLEKTŐL GYARAPODIK A SZELLEM ÉS GYÓGYULHAT
A TEST
A JÁTÉK ÉS A MESE A GYERMEK GONDOLATVILÁGÁBAN
A MAGATARTÁSKULTÚRA nézőszögéből
– Részlet a szerző Túlélőkönyv
című munkájából – |
| |
Igényes, e témában
gondolkodva kutató Társam, szeretném
tisztázni, hogy egyes szám első személyben
vállalom a felelősséget alábbi
gondolataimért. Egyetértést nem kívánok,
a félreértéseket kerülve megértésedre
törekszem, hogy kiegészítve egymást,
minél több dolgot értsünk meg
jelen témánk kutatása során.
A GYERMEK, A NÉP ÉS A TÁRSADALOM
EGYMÁSRAHATÁSA
A gyermeknek fogamzása pillanatától
kamaszkora küszöbéig, kiskamasz korától
ifjú koráig természetes joga és
művészi szükséglete: a mese és
a játék.
A nép minden rétegének, bármely
korban elemi szükséglete a mese és
a játék,
A társadalom - azaz egy ország azonos nyelven
értő polgárainak kulturális hagyományait
őrző közössége - túlélőképességét
döntően befolyásolja mese- és játékkincse.
A fenti három csoport közelebbi és
távolabbi környezetére való
kisugárzását erősítheti, vagy
gyengítheti a gyermek- és ifjúkorban,
a családban megalapozott, a nevelő intézményekben
folytatott és a médiumok sugallta ideálok
mese és játékkultúrája.
Az egyedek viselkedéséből való „kisugárzás"
pedig - nézőpontom szerint – segít
felismerni, hogy az illető éppen hol tart a magatartáskultúra
elsajátításának útján.
A magatartáskultúra az emberi fejlődés
három, testi - szellemi - lelki viselkedési
fázisának ötvözete:
1. Az ÖKOLOGIKUS viselkedési fázis,
amely a fogamzástól a biológiai halálig
tart, test + született tulajdonságok = ösztönlény
2. Az ÖKONOMIKUS viselkedési fázis,
amely kamasz- ifjú kortól ötvöződik
az ökologikus viselkedéssel, a szellemi halálig:
ösztönlény + szellem = észlény
3. Az ÖKUMENIKUS viselkedési fázis,
amely ötvöződve az ökologikus-ökonomikus
viselkedési tapasztalatokkal, ifjú kortól
az éretlen felnőtt koron keresztül növelhet
érett felnőtté: ösztönlény
+ észlény + lélek = TÁRSASLÉNY,
aki az utókorban halála után is élhet,
(bővebben a Mentálhigiéné és
Pszichoszomatika 2001/1-2 sz. L. P. Túlélőkönyv
címszó alatt)
Ebben a dolgozatomban elsősorban a fogamzás
tervezésétől a kamasz-, ifjúkor
eléréséig tartó időszakot
elemezgetem az egyed életében, a mese és
a játék meghatározó szerepét
feltételezve. Az utódot vállaló
felnőttek lehetőségei és felelőssége
szempontjából. Mindezt a bölcsességre
törekvő érett felnőttkor megérése,
méltósággal való megélése
érdekében teszem.
Azok az egyedek ugyanis, akiket magzat,- gyermekkorukban
megfosztottak a mese és a játék örömétől,
feltétlenül hátrányos helyzetűek:
ügyeskedö-okoskodó éretlen felnőttként
löknek és lökődnek a számukra
bizonytalannak tűnő világban.
Ebben a fejezetben nem térek ki az ebből eredő
következményekre, az Ép testben ép
lélek, szerintem félreértett alkalmazására.
Korszerűbbnek tűnő és gyakorlatomban bevált,
új mottó, és nem jelszó ajánlatom:
Ép lélektől gyarapodik a szellem és
gyógyulhat a test.
A MESE
Számomra - hatvan év tapasztalata nyomán
- a mese, mint a korlátlan lehetőségek birodalma
jelenik meg. Korlátlan lehetőségek: lelki
- szellemi - testi szempontokból egyaránt.
Testi szempont: erős-gyenge, nagy-kicsi, felnőtt-gyerek,
férfi-nő, óriás-manó, tündér-boszorkány,
gazdag-szegény, szép-csúf, stb.
Szellemi szempont: ésszerű-ésszerűtlen,
okos-buta, furfangos-bárgyú, iskolázott-iskolázatlan,
tapasztalt-kezdő, gondos-gondatlan, szorgalmas-lusta,
stb.
Lelki szempont: természetfeletti - természetes
- természetellenes, jellemes-jellemtelen, sportszerű-sportszerűtlen,
irgalmas-kegyetlen, jó és rossz, vagyis
az igazság pillanata, amely minden egyes jó
mesében megvalósul!
AZ IGAZSÁG PILLANATA:
Az igazság abszolút győzelmét kizárólag
kis,- növő gyermekkorban élhetjük át
szenvedés nélkül, naiv természetességgel
a mese és a játék gyakorlatában.
Ennek a pillanatnak a soha vissza nem térő megélését
tartom a legnélkülözhetetlenebbnek az
emberi viselkedés fejlődése során,
társaslelki szempontból. Tapasztalatom szerint
ugyanis a kamaszkortól az érett felnőtt
korig tartó hosszú, rögös úton
soha többé nem élhetem meg az abszolút
igazság győzelmének pillanatnyi jóérzését.
Nem csak gondolom, hanem már tudom, hogy létezik
AZ IGAZSÁG. Koncentrikus körök közepére
képzelem, amely köröket metszik az én,
te, ő, mi, ti, ők igazságkörei, de az én
igazságköröm középpontja
soha nem kerülhet fedésbe az adott helyzet
abszolút igazságának középpontjával.
 |
| |
| Az igazság
a valóságban |
A fogamzás pillanatától, a kis, -
növő gyermekkoron át a kiskamaszkor
küszöbéig egyetlen lehetőségem,
hogy a mese által megélettessék velem
az: én, te, ő, mi, ti, ők, minden igazságtalanságot
elsöprő igazság győzelmének
érzetét.
 |
| |
| Az igazság
a mesében |
Gyanakvó Gondolkodótársam, aki a
Te igazságkörödből tisztelsz meg figyelmeddel
jelen témánkkal kapcsolatban, kérlek
várj még ajkadra toluló, felelősségérzettől
terhes kérdéseiddel!
Az én, félévszázados gyakorlatom
során unalomig hallott zsilipelő kérdéseket
sorolom:
- Mi végre van értelme becsapni gyermekeinket
az igazság győzelme lehetőségének
megismertetésével?
- Miként nézzünk a szemébe kamaszkorától
fogva, ha az igazságra hivatkozik?
- Miért hozzuk hátrányos helyzetbe
eleve, az igazságtalan világgal szemben?
stb.
Ugyanis, jó Gondolkodótársam, bármilyen
nézőpontból is nyilazod felém kérdéseidet
saját igazságköröd legközepéből,
nyílvesszőid lepattannak az abszolút igazság
koncentrikus körívei valamelyikét érintve,
így védve érzem magam, rendíthetetlen
önbizalommal, saját igazságkörömben
csücsülve. Nyilas kérdéseidre
ugyanis a válaszom nem Neked, nem is nektek, és
egyáltalán nem nekik szól.
Válaszomat kizárólag őneki, a magzatkortól
kamaszkorig egyetlen gyermekemnek, az utódomnak
célzom. Egyenesen az ő igazságkörének
közepébe, hogy kamaszkorától
remélje, ifjú-, éretlen felnőttkorától
higgye, érett felnőttségre törekvésében
tudja, hogy létezik az abszolút igazság.
Az ő vélt (rész) igazát mindig az
abszolút igazsághoz mérje.
Az abszolút igazság:
A rend. Az egész. Az én, a te, az
ő, a mi, a ti, az ők részigazságainak egésze.
- Ha kudarcot vallok, nem szűrtem át az én
igazságomat az abszolút igazság körein.
- Amikor eredményesnek tűnök, úgy
érzem, hogy áldás van döntésem
részigazságán az elérhetetlen
abszolút igazság középpontjából.
Ugyanis az abszolút igazság körébe
úgy képzelem magam, hogy közben metszem
Gondolkodótársam a Te, az ö, a mi,
a ti és az ők igazságköreit is.
VÁLASZAIM a zsilipelő kérdésekre:
Nem csak lehetőségem, jogom, hanem felelősségteljes
kötelességem is, hogy megismertessem utódommal
a mese felhőtlen - felhős, de mindig kiderülő, napnál
világosabb igazságát.
A mesélés áhítatos helyzetei:
- A korai, kisgyermek korban leghatásosabbak a
saját magam által kitalált történetek
fejből mesélése. Párhuzamosan az
általam elfogadott és gyermekem pillanatnyi
állapotához alkalmas klasszikus, kortársi
mesék könyvnélküli rögtönzése.
- Később, a növő gyermekkorban az előbbi feltételeimnek
is megfelelő könyvből mesélés, a meghitt
körülmények közötti csodateremtő
együttlét.
- A mesekönyvet áhítattal adom először
gyermekem kezébe, mint a mindennapi kenyerünk
egy szeletét, úgy fogjuk meg, mint a kifújt-törékeny
hímes tojást, mint a felnőtté növelés
zálogát.
- A felnőtté növelés záloga:
a (mese) könyvvel való ilyetén találkozása
egész, további életében meghatározó
lehet; önbizalom-hiányos kamaszomból
végtelen önbizalmú ifjú válik,
majd éretlen felnőttként bukdácsolva
nővé, férfivá, feleséggé,
férjjé, mesélni igényes édesanyává,
édesapává, nagyszülővé,
vagyis rendíthetetlen önbizalmú érett
felnőtté nemesedhet.
A JÁTÉK
Nem kívánok foglalkozni a már felderített
területek eredményeivel. Kizárólag
a társasjáték és a magatartáskultúra
összefüggéseit kutatva szövögetem
tovább gondolkodásom fonalát.
A TÁRSASJÁTÉK
Érettségre törekvő, de még mindig
éretlen felnőttként az alábbi következtetésekre
jutottam a társasjátékot illetően:
- ha látszólag egyedül vagyok, akkor
sem önt el a magányosság kétségbeejtően
bizonytalan érzése,
- mivel a meséken keresztül eljutottam az
abszolút igazság létezéséhez,
tudom, hogy ha magamban is vagyok, nem maradtam egyedül,
- ha társra vágyom, csak nyitottan kell
körülnéznem, és választhatok
szűkebb-tágabb környezetemből, ha találtam
társat, ismét választhatok a játék
folyamán:- játsszunk még egyet,-
új játszótársra vágyom,-
egyedül szeretnék maradni.
Dolgozatomban a társasjáték nélkülözhetetlen
fontosságáról gondolkodom, különös
tekintettel a kisgyermekkortól ifjúkorig
tartó életszakaszra.
(Fejlődéslélektani szempontból a
társaslelki kategóriák életkori
meghatározásait Karácsony Sándortól
idézem. Részletesen a Mentálhigiéné
és Pszichoszomatika 2001/1-2 és 2001/3-4.
számaiban tanulmányozható, a Társtudományok
rovatban.)
AZ ÉLETTÁRSASJÁTÉK, mint
társasjátékok sorozata:
Én (te, ő, mi, ti, ők), a hatmilliárd földlakó
ember egyike, fogamzásom pillanatától
embrióként, majd halálom után
holttársként is, folytonosan valamilyen
társasjáték résztvevője vagyok,
akarva-akaratlanul.
A társasjátékoknak minden esetben
van címe (tartalma), vannak szabályai (formája),
és vannak szereplői (élőlények, tárgyak,
fogalmak).
Az élettársasjáték rendszeres,
mind ösztönös, mind tudatos gyakorlásának
várható eredményei:
1. A választás (számomra is adott)
lehetőségének megismerése
2. A veszíteni-győzni tudás megszerzése
3. A rendíthetetlen önbizalom elsajátítása
lehetőségének csírája
1. A választás lehetőségeinek
megismerése:
a. / Kiszolgáltatott szereplője vagyok mások
társasjátékának. Kiszolgáltatott
szerepemben csak egy figura vagyok, a mások által
„Kitalált-tálalt" című,
tartalmú, mások által alkotott szabályok
szerint működő társasjátékban:
- fogamzásom pillanatától ifjú
koromig,
- születetten fogyatékos, illetve bármilyen
koromban akkut betegként,
- hetvenedik életévem betöltése
után (fejlett országokban a nyolcvanadiktól).
b./ Egyenjogú (nem egyenrangú) szereplőként
döntési helyzetben vagyok a részvételt
illetően: igen - nem - tartózkodom. Döntési
helyzetben lehetek kamaszkoromtól idős koromig
(majdnem) egészségesen, lelki - szellemi
- testi egyensúlyra, azaz harmóniára
törekedve. Tehát az éppen kínálkozó
társasjátékot végiggondolva
én dönthetek és cselekedhetek.
- Igennel döntve következetesen (pl. sportszerűen)
vállalom fel a részvételt.
- Nemmel döntve kivívhatom társaim
elismerését, ugyanis bízhatnak bennem,
hogy ha legközelebb igent mondok, nem fogok aljasul
visszaélni, vagy cinikusan éldegélni
(lébecolni) az ajánlkozó helyzettel.
A NEM döntéssel (hacsak nem cserbenhagyásról
van szó), felemelt fővel, szabadon nézhetek
körül számomra vállalható,
másik társasjáték reményében.
c./ Tartózkodó szereplőként döntésemmel
ugyan kimaradok az adott társasjátékból,
de tudomásul kell vennem, hogy azonnal felvállaltam
egy kerettársasjátékban való
részvételt, szurkolói (kibic) szerepkörben.
Ebben a szerepemben továbbra is részfelelősséggel
tartozom az adott játékot vállaló
társaimért.
2. A veszíteni - győzni tudás megszerzése:
Kiskamasz koromban játékostársam
fejére borítottam a sakktáblát,
ha vesztésre álltam. Viktor nagybátyámmal
ezt, nem akartam megtenni, ő ugyanis a sakkszabályokat
egy háziszabállyal egészítette
ki:
- A vesztes majd nyújtson kezet, és mondja:
Gratulálok győztes! A győztes kezet fogva így
válaszoljon: Köszönöm, gratulálok
vesztes!
Én fanyalgó gyanakvással kérdeztem:
- Miért kellene gratulálni egy vesztesnek?
Jól emlékszem, hogy halálos komolysággal
felelte:- Azért, mert nem erőszakkal és
csalással akartál győzni. A sportszerűségedhez,
a kitartásodhoz gratulálok, és hogy
kedvet csináljak neked vesztesként is egy
új játszmához. Hátha legközelebb
nekem kell mondanom: Gratulálok győztes! A te válaszod:
Köszönöm, gratulálok vesztes!
Két nyári szünetben, mintegy száz
partit veszítettem el folyamatosan, míg
egyszer döbbenten látom, hogy a sakk, amit
bejelentettem, egyben MATT is. Máig, hatvanöt
évesen is, fülemben cseng érett felnőtt
rokonom hangja: GRATULÁLOK GYŐZTES!
Majdnem pityeregve mondtam ki életemben először:
KÖSZÖNÖM, GRATULÁLOK VESZTES!
Nagykamasz koromtól a mai napig eredményesen
alkalmazom e szerencsésen megszerzett tudást,
a legkülönbözőbb helyzetekben, és
tovább adni is igyekszem.
Az ÉLETTÁRSASJÁTÉK három
plusz egy szabálya, mint stratégiai cél;
Ezt a hármas szabályt elemzem Túlélőkönyvemben
az éretlen felnőttségem mibenlétét
kutatva, több - kevesebb eredménnyel.
A plusz egy szabály felfedezése és
megértése csak földi poklok és
mennyországi érzések megtapasztalásával
világosodott meg előttem. A hit sokkhelyzetek feldolgozásának
eredményeként költözött belém.
Egyéb fogódzót nem tudok a hit kérdésében
ajánlani Gondolkodótársam. Hatmilliárdnyi
ösvényen közelíthetjük meg
ezt a puritán csodát. Szerencsés
utat!
Az én ösvényem továbbra is az
élettársajáték sokkhelyzetein
keresztül vezet tovább, életem végéig.
Természetesen a sokkok okozta feszültségek
nemesedésre törekvő feloldásának
igényével.
Az ÉLETTÁRSASJÁTÉK három,
eltérő gyakorisággal előforduló sokkhelyzete:
tragikus (kudarcos)-monoton (szürke hétköznapok)-
sikeres (eredményes)
A feldolgozás módjai:
Az én és játékostársaim
három lehetséges reakciója bármelyik
sokkhelyzetben;
aljasodás (sértődés, bosszú)
- cinizmus (nemtörődömség, sunyiság)
nemesedés (alázat, megbocsátás)
Mai napig meg kell küzdenem önmagammal a tragikus-monoton-sikeres
helyzetek sokkja után, mivel első gondolatom -ember
mivoltomból eredően- mindegyik esetben továbbra
is aljas, a második mindig cinikus, végül
csak hitemmel felturbózott lelkierővel felvértezve
vagyok képes kimondani vesztes helyzetben is a
nemes mondatot: - Gratulálok győztes! Sikeres esetben
a nemes választ: - Köszönöm, gratulálok
vesztes! A győzni-veszíteni tudás alkalmazása
az élettársasjáték nélkülözhetetlen
taktikai eszköze.
3. A rendíthetetlen önbizalom elsajátítása:
A rendíthetetlen önbizalom magját elvetettem
utódom lelkében már kisgyermek korában,
az együttmesélés és a társasjáték
tavaszi munkálatai során. Az alábbiakban
ennek a magnak a csírázását,
szárba szökkenését, termőre
fordulását gondolom végig:
• Ösztönlényként (sakktábla
borogatási szindróma) jellemzett az önbizalomhiány.
• Észlényként, ösztöneimet
kordában tartva, a ló túlsó
oldalán találtam magam (időnként
„elfelejtettem" gratulálni a vesztes
társamnak) végtelen önbizalom.
• Társaslényként, ötvöződve
ösztön-, észlény mivoltommal,
kitűzött végcélom elnyerése
érdekében veszítek-nyerek csatákat,
rendíthetetlen önbizalommal.
A mese és a játék hatása éretlen
felnőttségemre, az értékek zűrzavarában:
bármelyik történelmi korban, bármilyen
társadalmi államformában voltak,
vannak és lesznek emberek (egyesek, csoportok,
tömegek), akik vészharangot kongatva jajveszékelnek
az értékek hiánya, hamissága,
kisajátítása, tiltása, zűrzavara
miatt.
Naivan, vagy álszenten sóvárognak
valamiféle (éppen aktuális) értékrend
faliújságra
tűzése iránt.
Mivel én kisgyermekkoromtól biztonságra
vágyom, ezért mind magam, mind szűkebb-tágabb
környezetemben élő társaim érdekében
kialakítottam egy jelző nélküli Értékrendet.
Csak a rendszert kellett kitalálnom, a benne elhelyezhető
jelzős értékek/lelki, szellemi, materiális
értékek alapjában véve ugyanazok,
amelyeket visszamenőleg anyai-apai ágon gyökér-elődeim
is használhattak.
Gyökérelődeim, akik sohasem könnyebb
körülmények (forradalmak, világháborúk,
diktatúrák, aljas/cinikus békeszerződések,
kilakoltatások, börtönjárások,
lelki-szellemi kivégzések, testi kínzatások,
stb.) közepette, mégis:
Az ő általuk, még halálukban is méltósággal
képviselt értékeket hasznosítani
tudom az én élettársasjátékom
értékrendjében.
ÉRTÉKREND az Élettársasjátékban
Értékeimet lelki-szellemi és materiális
alapon osztályozom. Használhatóságuk,
képviseletük érdekében fontossági
és időrendi szempontból három különböző,
de egymással szorosan összefüggő tárba
sorolom értékeimet.
Például e társasjátékban:
| CÉLTÁR |
ESZKÖZTÁR
|
RAKTÁR |
| stratégiai érték |
taktikai értékek |
utánpótlás
értékek |
1. Céltár:
Mit vállaltam, amikor a stratégiát
célértékként választottam?
- igent mondtam az Élettársasjátékban
való részvételre,
- a játék alcíme például:
„Ember embernek farkasa" háborús
játék kicsiknek és nagyoknak, életre-halálra,
-stratégiai célom: méltóságom
megőrzésével, a „háború"
megnyerése.
2. Eszköztár:
Milyen taktikai eszközértékek állhatnak
rendelkezésemre?
- a választási lehetőségek felismerése,
- a gondolkodás-döntés-következetes
cselekvés,
- a győzni-veszíteni tudás alkalmazása
különböző csatákban,
- az önbizalomhiány vagy végtelen önbizalom
kísértéseinek leküzdése,
- a rendíthetetlen önbizalom megőrzése,
stb.
3. Raktár:
Mennyi és milyen minőségű utánpótlás/raktárértékem
gyűlt fel az
évezredek során?
- raktáramban, mint egy jó könyvtárban,
úgy böngészhetek, válogathatok,
hogy kitűzött Céltár értékem
elérése érdekében éppen
melyik Raktárértéket szükséges
napvilágra vinnem Eszköztár értékeim
gyarapítására.
A MESE ÉS A TÁRSASJÁTÉK az
emberiség egyéb kiszolgáltatott csoportjaira
gyakorolt hatása is vizsgálódásaim
tárgya.
A kiszolgáltatottak három, plusz egy csoportja,
a magatartáskultúra nézőpontjából:
1. A fogamzás tervezésétől (!) ifjú
korig.
2. A születetten fogyatékos, illetve bármilyen
korban akkut betegként.
3. A hatvanötödik életév betöltése
után, anyagi helyzettől, pozíciótól
függetlenül (pld.:Magyarországon), fejlett
országokban nyolcvan évtől, a harmadik
világban pedig negyvenöt évestől
(különösen a „globális"
civilizáció hatására)
+ Az úgynevezett kisebbségi csoportok (róluk
másik írásomban gondolkozom)
1. csoport:
a fogamzás tervezésétől ifjú
korig utódaink, akik a legkiszolgáltatottabbak,
ugyanis (majdnem) egészséges, éretlen-érett
felnőtt korukban a többi kiszolgáltatott csoport
tagjaiért is felelősséget kell, hogy vállaljanak.
Tehát nem mindegy, hogy milyen és mekkora
lelki erővel, szellemi igényességgel és
testi edzettséggel vértezzük fel őket.
Jelen írásomban ezért kívánom
elsősorban nekik szentelni figyelmem nagyobbik felét.
2. csoport:
a születetten fogyatékos, illetve az éppen
beteg társaink.
Velük harminc éve foglalkozom, itt és
most csak egy illusztrációt ismertetek,
a lelki-szellemi (és gyógyulhat a test)
gyermeknövelés eredményei szempontjából.
DOWN-kóros keresztlányunk most huszonöt
éves. Születése sokkhelyzetéből
mind szülei, mind egészséges fivérei
szemünk láttára váltak-válnak
éretlen felnőttből nemesedő, érett felnőtté.
Személyes élményem, amikor egy családi
összejövetelen, irigységből fakadó,
gondatlan megjegyzést tettem egyik távollévő
családtagunkra. A kínosan döbbent csendben
a sok (majdnem egészséges) felnőtt és
ifjú közül egyedül a „fogyatékos"
keresztlány szólalt meg: - Tudjátok
mi a ti bajotok?- Még kínosabb hallgatás
volt a „normális" családi kör
válasza. Kutató tekintettel fürkészett
minket a szemüvege fölött, úgy folytatta
mondanivalóját: -Az, hogy nem szeretitek
eléggé egymást. Megszégyenülten
nyomtam egy hálás puszit, bölcs gondolatokat
takargató homlokára.
Hasonló helyzetekben azóta igényem
érettségre törekvő felnőttként
hallgatni, vagy érett felnőttként megszólalni:
mesés tartalom, a társasjáték
szabályai adta formában.
3. csoport:
a hetven év feletti idős társaink (fejlett
országokban a nyolcvan év felettiek). Itt
és most egy olyan esetet ismertetek, amely üdítő
kivételként gyengíti a szabályt.
Kilencvenhárom éves nagybácsink olyan
szerencsés tagja ennek a csoportnak, hogy lelki-szellemi
ereje teljes birtokában folyamatosan képes
legyőzni a korával természetesen járó
testi kínokat. Húsz éve, egyre sűrűsödő
találkozásaink eredményeképpen
megbizonyosodtam róla, hogy nagybácsink
is azon érett felnőttek közül való,
akik nem csak testi-szellemi nevelésben (oktatásban)
részesültek. Őt ellenkező irányból,
és teljességre törekedve közelítették
meg az érte felelős felnőttek, vagyis
lelki- szellemi- testi szempontokból egyaránt
edzették. Ezáltal nemcsak nevelték,
hanem növelték is! (ismerek olimpiai bajnokot,
aki nemes tárgyat már nyert, de emberi nemességet,
méltóságot még nem sikerült
elérnie).
Nagybácsinknál csak mi vagyunk szerencsésebbek,
mivel nem talmi-lelki, sajnálati kényszerből,
és nem materiális, számító
érdekből van igényünk vele találkozni.
Rendszeres személyes és telefonos, több
órás beszélgetéseink számunkra
legalább olyan lélekemelők, szellemet tornáztatók,
mint számára. Az, hogy ráadásul
még testünk vérkeringésére
is frissítőleg hathat, maga a hétköznapi
csoda.
Vele való együttléteink rendíthetetlen
önbizalmunkban erősítenek lelkileg, szellemi
gyarapodásunk érdekében pedig, nyitottságunk
megőrzésében segít. Beszélgetéseink
a mese és valóság furcsa ötvözetei
tartalmilag, formája pedig, a társasjáték
ideillő, áhítatosan szigorú szabályai
szerint alakul.
Amíg én, Te, ő, mi, ti, ők nem tartozunk
a fenti három csoportba, gondolkodjunk közösen,
személyes felelősséggel vállalva
döntéseinket, cselekedjünk együtt
következetesen!
- Kivel? - hallom sokszor a kérdést.
- Mindig lehet találni egy-egy társat, vagy
csatlakozni egy már játszó csoporthoz,
és én is gyűjthetek magam köré.
Te is Gondolkodótársam, ha éppen
nem elefántcsonttornyod „Tartózkodom"
nevű szobájában tartózkodsz, választhatsz:
- Igen – nem - tartózkodom.
Én eddig még igent mondtam erre a tiszavirágnyi
idejű Élettársasjátékra, nehogy
a Játékmester hangja váratlanul figyelmeztessen
a könyörtelenül lejáró időre:
- Rien ne va plus! Nincs több lehetőségem!
A végső elszámolás pillanata társasjátékaimról,
a mesékben gyermekként már megélt
abszolút igazság körében vár
rám.
Az abszolút igazság a titkok hármasában:
A megoldott titkok között nem lelem, mind-mind
csak az abszolut igazság mozaik darabjainak tűnnek,
A megoldandó titkok között – érett
felnőttségre törekvésem óta
– nem is keresem.
A TITOK kategóriába helyeztem tehát
óvatosan, földi életem végéig,
nehogy a páni félelem pazarló érzése
veszélyeztesse rendíthetetlen önbizalmamat,
a korai meg/félreismerést követően.
El-elgondolkodó Társam, ha eddig nem értettél
félre, viszont megértetted félévszázados
művészi, pedagógiai, kutatói gyakorlaton
alapuló elméleti következtetéseimet,
hessegesd el magadtól az egyetértés
meggondolatlan érzését.
Örömmel tölt el azonban, ha információim
és illusztrációim inspirálnak,
hogy:
- önmagadnak szóló instrukcióid
hibaszázaléka csökkenjen,
- felmerülő saját gondolataidat, a Te egyéni
nézőpontodból illesztgesd, a világon
egyedülálló módszered folytonosan
gazdagodó tárába.
Inspiráció
Az örök gyermek (mivel természetességét
kereszthaláláig őrizni igyekezett) Jézus
példaértékű örökélete
a világ megváltását szolgálja
már évezredek óta. Ezért tehát
én, a végtelen önbizalom kísértésének
ellenállva, még érett felnőtt társaslényként
sem tűzhetem ki céltár értékként
a világ megjobbítását. Önmagam
jobbításán fáradozom, hogy
elviselhetőbb legyek szűkebb-tágabb környezetem
számára.
E gondolatok képviselőjeként én,
kizárólag gyermeki/érett felnőttségre
törekvő mivoltomból és a bizalmukkal
megtisztelő, kiszolgáltatott gyermek, ifjú,
és éretlen felnőtt sorstársaim iránt
érzett feltétel nélküli szeretetből,
csupán el-elgondolkodtam erről az általánosságban
megfogalmazott feladatról: Játék
és mese, az igazság fogalma, a gyermek -
felnőtt gondolatvilágában.
Végtelen szeretet egyedül az abszolút
igazság köréből sugározhat,
kívánom, hogy melengető világossága
érjen el hozzád is, el-elgondolkodó
földi játékostársam és
mese-felebarátom:
Héreg, 2001-2014.
Levente Péter
önképző társaslény
|
| |
| |
|
| |
|
|
