MAGAMRÓL KÖNYVEIM   LEVENTE PÉTER » « NYITÓOLDAL  |  AKTUALITÁSOK  | Sajtó | Galéria | Kapcsolat | Kedvenc oldalaim Interjúk, cikkek „...az ateistáknak igazuk van” – és más gondolatok egy könyvbemutatón Budapest – És képzeld Uram... címmel Döbrentey Ildikó könyvbemutatóján jártunk a Bazilika árnyékában, 2011. február 2.   Vegyes érzelmekkel indultam a könyvbemutatóra szerda este. Talán korom cinizmusa bujkált bennem, mikor arra gondoltam, imakönyvet kiadni a 21. században? Na persze, egy egyházi kiadó megteheti, hogy ne a profittal törődjön. Ma az internet és az e-book korában valószínűtlennek tűnt, hogy bárki ilyen könyvet a kezébe vegyen. Ráadásul – gondoltam – biztosan pár közeli rokonon kívül senki nem lesz kíváncsi az egészre, vagyis bajba leszek a fotózással is, hiszen az üres székek mégsem mutatnak jól egy nézőtéren. Ilyen gondolatokkal léptem be a megadott 17 órai kezdés előtt 10 perccel a Szent István Bazilika szomszédságában lévő Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum bejáratán. Az előtérben senki... Ahogy haladok a régi plakátok között, a színházterem felé, mozgolódást látok, és mire közelebb érek, kiderül, hogy az ülőhelyek jó része már megtelt a kíváncsi közönséggel, és a maradék sorsa sem bizonytalan, hiszen a ruhatárnál javában zajlik a sorban állás. Jó, gondoltam, ez a része nem jött be, de való igaz egyre nőtt a kíváncsiságom. A terem bejáratánál az írónő férje, az est egyik fő szervezője Levente Péter fogad, mindenkihez van egy jó szava. Kiszikkadt lelkeknek... Mire előkészítem a jegyzetfüzetet és a fényképezőgépet, a hangpróbának vége és a házigazda múzeum igazgató, Kiss Imre szólal meg bemutatva a könyv szerkesztőjét, a Luther Kiadó igazgatóját, Kendeh K. Pétert. A szerkesztő épp azokkal a gondolatokkal kezdi mondandóját, amik bennem is megfogalmazódtak, hogy a mai világban amikor sokan temetik a Gutenberg-Galaxist felelőtlenségnek tűnhet imakönyv kiadására vállalkozni. A következő gondolatával azonban máris megszégyeníti cinizmusomat. Döbrentey Ildikó műve ugyanis a három kiadó (Luther, Szent Maximilián és Ekhó) ökumenikus összefogásából született. A kötet a szerző sokezres példányszámban elkelt Beszélgetek az Úrral című könyvét követve egy igazi sikertörténet folytatása. A Luther Kiadó vezetője kiemeli, hogy ebben az értékvesztett világban, úgy tűnik, egyre szélesebb tömeg keresi ahogy fogalmaz „kiszikkadt lélekkel” a valódi értékeket. Ezeknek az értékeknek a közvetítése az egyházi kiadók legfontosabb feladata. A könyv nem a magas éghez, hanem a köztünk élő Úrhoz szóló imákkal, mai nyelven, a ma emberéhez szól. Angyal Júlia festőművész alkotásai méltó módon egészítik ki a héregi templomban elhangzott imák sugallta hangulatot. Ahogy az est másik főszereplője egy apró mesekönyv esetében is elmondhatjuk, a könyv illusztrációi nem elnyomják, hanem kiemelik a mondanivalót. A szintén Döbrentey Ildikó műveként napvilágot látó mesekönyv A kisded első csodája címmel, a szerzőhöz híven, egy nagyon mai, sőt mindennapi történetet mesél el művészi egyszerűséggel. A történetet – ahogy az est folyamán Zászkaliczky Zsuzsa művészettörténész fogalmazott – tündéri realista stílusban támogatják az első könyves Magyar Krisztina művészi grafikái. A barátságos, családias hangulatot Szvorák Katalin éneke fokozta, szusszanásnyi pihenést nyújtva a könyveket méltatók, -szövegkörnyezetükből kiemelve sokszor provokatív, meghökkentőnek tűnő, de a helyükön mégis Jól érthető- mély gondolatai között. Katedrálist építek, avagy az imádság haszontalansága Méltatásra elsőként Székely Jánost az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökét kérte a házigazda, akinek az ismert történetből vett metaforája rányomta bélyegét az est hátralevő részére. A történet a kőfaragókról szól, akiket egymás után kérdez az utazó, hogy mit csinálnak. Az első mogorván feleli, hogy követ tör, a második mérgesen, hogy pénzt keres, míg végül a velük dolgozó harmadik csillogó szemekkel válaszolja, hogy katedrálist épít. Ez a katedrális építés, – mint a részletek mögött megbúvó magasabb szintű egész – talán az est mottójává is vált. A segédpüspök Döbrentey Ildikó könyveit egy megszólított ember szavaiként jellemezte, mely a szabad imádság műfajával immár tízezrekhez jutatja el egy mai vállalható spiritualizmus lehetőségét. Kijelentése, miszerint az imádság haszontalan, egy pillanatnyi zavar után megkönnyebbült mosolyokat csal a hallgatóság arcára. Kifejti ugyanis, hogy az állatok hangjaival ellentétben az emberi beszédet az teszi magasabb rendővé, hogy a közvetlen szituációkra adott ösztönválaszokkal szemben, az ember megnevez/elnevez dolgokat, megszólít, kezdeményez és kérdez. Az imádság ezeken felül is különleges helyet foglal el, hiszen nincs közvetlen hasznunk belőle. Az igazán fontos dolgok, egy mosoly, egy szép pillanat, egy imádság, nem hasznosságuk alapján ítélhető meg, sőt haszonelvű világunk értékrendjén túlmutatnak. Kezdünk-e és-sel mondatot, avagy igaza van-e az ateistáknak? A gyönyörű énekszót másodikként Bencze Lóránt nyelvész professzor magával ragadó, könnyed humorú, sokszor provokatív előadása követte. „Döbrentey Ildikó minden reggel Arany János hiteles és édes gyermeke mikor hálát ad és hitet kér, dicsőít és megköszön, imával örül és könnyezik, odaadással főz és imádkozik, sóhajt és Lelkesedik (nagy L-el), bátorságnak tekinti a gyöngédséget, és eközben templommá válik körülötte könyvbemutató és múzeum.” A püspök szavaival összecsengően a professzor kiemeli, hogy az imádság sajátosan emberi kommunikációs forma. A lebilincselő előadás során nyelvészhez méltó módon eljátszik az írónő számára is oly fontos házasság, feleség, egészség szavakkal. „Vajon az imádság és a szerelem tesz-e bennünket azzá, akivé lehetünk, vagy akivé lennünk kellene; egésszé, teljessé? Imádkozni és szerelmet vallani csakis anyanyelvünkön lehet és csakis annyira amennyire erőnkből telik.” „Semmi sincs az értelemben, ami ne lett volna az érzékletben” Metaforáinkat a körülöttünk lévő világból vesszük, Döbrentey Ildikó imái épp ilyenek, triviális mai, érthető pillanatképekből emelkednek ki. A professzor így fogalmaz: „A Bibliában olvashatjuk, hogy Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette, tapasztalat viszont az is, hogy az ember az Istenét a maga képére és hasonlatosságára teremti. Istenképünk mindig emberképünk mintájára készül, az ateistának tehát igaza van, hogy nincs Isten, mert az az Isten amit ő tagad nem létezik. Apa- és anyakomplexusa, emberi kapcsolatainak sérültsége olyan világlátás amiben Isten nem lehetséges.” Ezzel a nyilvánvalóan provokatív kijelentéssel állítja szembe a könyv szerzőjének ember és világképét. A hiteles egyszerűen és érthető mai nyelven megfogalmazott gondolatok mindennapjaink történéseit emelik a imává. A könyv címe máris tanítás. Azt tanultuk az iskolában, hogy és-sel nem kezdünk mondatot. A nyelvész professzor rámutat, hogy itt ez teljesen helyénvaló, hiszen a párbeszéd fenntartását célozza, vagyis már folyik a dialógus. Ez a párbeszéd közvetlen, közellévő, megszólítható Úrhoz szól helyre téve az elmúlt évtizedekben olyannyira devalválódott megszólítást. A hallgatóság derültsége a végére ismét meghatottságba fordult, mikor a következőkkel zárta a professzor az előadást: „Csak egy imát olvastam el, a többit már nem tudtam, nem azért, mert nem volt időm; azt már csak imádkozni lehetett.” Zászkaliczky Zsuzsa művészettörténész hivatásának lelkes meggyőződésével sorolja a példákat híres festők műveivel bizonygatva; imádkozni nem csak szavakkal, lehet. Angyal Júlia képei nem csupán könyvillusztrációk, az anyagukban, textúrájukban és technikájukban is változatos képek önállóan is megállják a helyüket. „Nem leegyszerűsítik, hanem felidézik az eseményeket.” Imádkoznak. A szakértő nem felejti el méltatni a másik frissen megjelent könyv A kisded első csodája illusztrátorának, Magyar Krisztinának alkotásait sem, kiemelve, hogy az egyre terjedő, giccs legveszélyesebbje a vallásos giccs. Ezek a képek azonban nem akarják túlmagyarázni a leírt mesét, inkább segítenek az olvasónak és a mese hallgatójának játékosan továbbszőni annak cselekményét. Végül maga a szerző, Döbrentey Ildikó zárta gondolataival a beszédek sorát, hangsúlyozva annak a szimbolikán túlmutató jelentőségét, miszerint a kötetei három kiadó ökumenikus együttműködése nyomán valósulhattak meg. Az ökumené vegyes házasság lévén családukban nem kérdés, hanem életforma, mely bár sok kihívást jelent, de sokkal több örömöt is, példaként a Deák Téri Evangélikus Gyülekezetet említi, ahol a közösség azonnal barátságába fogadta őt. Mondják, hogy szép, ha kerete van egy történetnek... Mivel is zárhatnám hosszúra nyúlt soraimat? Talán azzal, hogy legalább egy kérdésre mindenképp választ adott ez az este. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tény, hogy mire a sajtos, vagy magos pogácsa dilemmára került a sor az est zárásaként, már a táskám oldalát domborította a szerzők által aláírt két kötet... Szöveg és fotó: Kiss Tamás